.

Egy karnyújtásnyira üldögélt tőlem maga a nyugalom.

Talán még annyira sem. Néha karomhoz simult a karja. Nem tudom szándékos volt-e vagy csak a mámor bizonytalansága okozhatta a pillanatnyi megingást. Bár ő sosem inog. Ő rendíthetetlen. Valójában nem is lényeges, hogy mi végett történt. Bíztam benne, hogy azon apró érintés valami féle szikrát vet majd és végképp belém ég a nyugodtságának parázsa.

Reméltem, hogy én is rendíthetetlen lehetek majd.
Egy igazi, hús-vér Andersen hős.